02/01/2026
"Aki mer, az nyer!" - tartja a mondás és milyen igaz! Számos verzióját mondhatnám ennek a törvényszerű igazságnak. Mikor megérik az idő és az élet kérdez, akkor érzelmek nélkül, határozottan megteszed azt, amiről úgy érzed, meg kell tenned. Igenlő választ adsz magadra. Választasz valóságod igazsága és a gyáva önámítás között.
A változtatás maga a választás, a válaszod. Visszatérő tapasztalatom, hogyha változtatsz azon, amit már nem érzel itt és most önazonosan magadénak, akkor arra az életed is mindig válaszol. Majd újra kérdez. Mindig kérdez és mindig válaszol. Sokszor egyidőben. Te pedig mindig válaszolsz. Azzal is, ha nem változtatsz és azzal is, ha változtatsz. Az életed - illetve az, ami mögötte van - következő válasza és kérdése is mindig tőled függ. Azt pedig "jól megnézheted" mert "azt eszed, amit főztél". Válaszodra az élet válasza a következmény. Csakis mindig a te aktuális valóságod minősége. Ha tetszik, ha nem.
Ha érzed, hogy mire érett meg az idő és lépsz, a következmény idővel mindig egy kapott új lehetőség lesz, mellyel közelebb kerülsz magadhoz - ami vagy. Ezzel szemben - ha nem lépsz - akkor jön a lehetőségek további beszűkülése és további eltávolodás attól, ami vagy.
Az él, az teljesedik, aki mer egy csapással utat vágni a saját életében, a saját életének, amikor rázárul valami, ami már idegenül távoli. Ezzel a vágással le is választja magáról. Elenged egy idejemúlt helyzetet, szokást, tevékenységet, hozzáállást, énképet vagy kapcsolatot, bármilyen formát, ami nem élő valósága, léte igazsága.
Aki változtat, az elenged és ezzel teret teremtve és engedve beengedi már életébe azt, ami mélyülő önismerete szerint már sokkal inkább önmagáénak érezhet. Ez a bátorság az élethez. Minden kihívás magad hívása tisztább önmagadhoz.
Múltam emlékei nem mások, mint a magamról levágott köteleim, lebontott takaró külső héjaim, meghaladott identitásaim, méltatlan alkuim, kapott majd elveszített szép ajándékaim, értékes tapasztalataim. Jelenem is egy újabb lépés a centrum felé.
Most közelebb vagyok.
Végső önvalómhoz nem a legközelebb, de ahhoz eddigi utamon most a legközelebb.
A lényeg addig is viszont nem az öncélba érés, hanem a lépésként haladás.
Az élő, igaz, hiteles tett.
A közeledés tökéletessége.
Törekvés a tökéletes vágásra.
